A szárba-szökellő június a növekedés ideje, a nyár kezdete. A fűszálak, bár egy tőről fakadnak, mindig mérkőznek egymással, és ezzel a nemes versengésükkel valójában egymást segítik abban, hogy minél hamarabb felnőjenek, minél magasabb szintre jussanak, a Nap felé törjenek. A pünkösdi királyválasztás rituális küzdelmében is ez a nemes versengés idéződik meg. A barátságos viadal a fiúk között zajlik, az erőé, az ügyességé és a szellemé a döntő szerep. A lányok ilyenkor segítőként vannak jelen.

Hat bátor fiú jelentkezett, hogy június havának 18. napján összemérje erejét és tudását az otthon udvarán. Nagy elszántsággal vágtak bele a küzdelembe, először magyar-birkózásban küzdöttek meg egymással. Ezt követően az ügyességi feladatokban mutathatták meg rátermettségüket a fiatalok, karikaelkapás bottal és diódobás várt rájuk. A színes programlistát a karikás-ostor csattintás és szkander bajnokság bővítette. Végül a szellemi-lelki téren kellett jeleskedni. A versenyzők szerelmes verseket írtak a lányoknak, majd nagy beleéléssel el is szavalták nekik.

A nap végén a legjobban teljesítő fiatalt a pünkösdi királylány koronázta meg, a király pedig lovaggá ütötte a második és harmadik helyezett társait. A rítusjátékban minden nevelt gyermek lelkesen vett részt, pünkösdi dalokat énekeltek, tréfálkoztak, szép élményekkel gazdagodtak.